Az egy dolog, hogy Isten minden valószínűség szerint velünk van, de mi most meggyőzünk arról, hogy Neked is mellénk kell álnod. Mire a poszt végére érsz, amerikai zászlót bontasz, Jim Beamet kortyolsz, és telitorokból élteted Bob Bradley fiait. Vagy ha jó neked valamelyik borotvált lábú, könnyen megdönthető fiúcsapat, egészségedre, mi nem ítélünk el. Pontosabban NEM MI fogunk elítélni.
A C csoportban ugye teljesen egyértelmű, hogy a miénk az egyetlen normális csapat.
A se íze, se bűze szlovének, és a teljesen funkciótlan algírok mellett csak az angolok vannak, akiket ugyan elfogadunk kultúrnemzetnek, de szurkolóik és játékosaik mind beképzelt, fennhéjázó, lekezelő tuskók, akiket hatvan éve, még a 6-3 előtt, úgy elkentünk, hogy azóta is rajtuk röhög a világ. Egyébként az egész felső ágon nem nagyon van normális csapat, a többi csoport esélyesei a franciák, az argentínok, meg a németek, és az alsó ágon is csak Hollandia az egyetlen valamire való társaság.
De nem csak kizárásos alapon a miénk a legszimpatikusabb alakulat. Ezek a játékosok valójában a futball apostolai, a futball népszerűsítői egy olyan országban, amely az egyik legnagyobb kiaknázatlan "piacot" jelenti a világon. A világ vezető hatalma inkább a saját játékait játssza, de a korral haladó, tájékozott, világlátott amerikaiak (igen, ilyenek is vannak!), akik általában valamelyik partvidéken rezidálnak, és demokraták, egyre inkább érdeklődnek a világ legnagyszerűbb sportja iránt - és már nem csak mint női sport. Ezt a népszerűsítő szerepet nem lehet egy kézlegyintéssel elintézni, nem lehet egy olyasféle benyögéssel lerendezni, hogy "maradjanak meg a saját hülye játékaiknál". Fontos Európa egyik fő exporttermékének elterjesztése odaát is, ahogyan fontos a kevésbé ismert amerikai sportok (baseball, lacrosse, amerikai futball, melyek a kosárlabdához és a jégkoronghoz hasonlóan kiváló játékok) népszerűsítése idehaza, mert közhely ugyan, de igaz, hogy a sport határokat dönt le, és kultúrákat köt össze.
A miénk az egyetlen igazi csapat. Ezek a játékosok pedig tavaly bebizonyították, hogy csapatként a világelitbe tartoznak, és érdemes rájuk figyelni.
A futball olyan játék, amely teret ad az individuumnak, és a legtöbb esetben szükség is van némi egyénieskedésre a sikerhez. A mi csapatunkban azonban nincsenek igazán kiemelkedő egyéniségek, nem épül senkire a játék, teamként, fegyelmezetten, összhangban funkcionál a gárda, és ezt az összhangot olyan tökéletesre sikerült fejlesztenünk, amit bármely élcsapat megirigyelhetne.
Kemények vagyunk, de mégsem durvák. Nem egy játékosunk edződik pokróc európai ligákban, ahol mindennapos a méterekről, nyújtott lábbal való becsúszás, és mégis a fair play őshazájaként reklámozzák magukat. A mieink kemények, agresszívek, nem alkusznak, viszont az igazi fair playt is csak ők ismerik, hiszen egy olyan országban nőttek fel, amelynek a sportkultúrája nem csak profizmusból és a győzni tudásból készítette fel őket, hanem sportemberi magatartásból is. Hagyományosan jellemző a zsogabonítós latinokra, és a magas lóról becsúszó angolokra, hogy csak addig sportszerűek, amíg vezetnek. Nos, a mieink akkor is azok, ha veszítenek, mégsem lúzerságra születtek.
Azt se feledjük el, hogy amikor a Star-Spangled Banner szól, az egész szabad világért szól, főleg pedig a kicsikért és esélytelenekért, akik szembeszállnak a zsarnoki hatalommal, ahogyan az Egyesült Államok tette 1812-ben Angliával, vagy 1776-ban. Vagy 1950-ben.
További érvek azoknak, akiket még nem győztünk meg:
A legszebb uniformis a mezőnyben.
A szurkolótábor, amely vuvuzela nélkül is csinál hangulatot, sőt már megjelenésüktől feláll
(a szőr a hátadon).
A legjobb himnusz.
Szurkolói kultúra.
Az MLS-ben (majdnem MLSZ) 16 csapat van, mint az NBI-ben.
A kapus, Tim Howard félig magyar.
A játékosok nagy része mélyen vallásos, életvitelük a pályán kívül is példamutató.
A mi játékosaink jártak egyetemre.
Edzőink a mezőnyben teljesen páratlan, professzionális és pragmatikus módszerekkel közelítik meg a sportot, amitől csapatunk stílusa teljességgel egyedi, játéka nehezen kiismerhető.
És még Freddie Ljungberg is a mi bajnokságunkban nyomja.
Akit nem győztünk meg, és inkább a világ söpredékének szorít, annak lelke rajta. Mi akkor is versenyben leszünk, amikor a csapatod már jól megérdemelt pihenőjét tölti. Most még meggondolhatod magad...