Miközben twitteren dúl a hidegháború (csollima vs. TaegeukJeonsa + Team America), ma már a gonosz is készül megmutatkozni. Egyértelmű, hogy minden rendes ember Brazíliának fog szorítani, akik egy kevésbé individualista, a megszokottnál jóval fegyelmezettebb játéktervvel készülnek, mely számunkra is nagyon szimpatikus és befogadható. Ez egy csapatjáték, egy háború, nem véletlen, hogy mi sem a Harlem Globetrotterst indítjuk az olimpián.
Fél szemmel már a holnap bemutatkozó H-csoportra is tekintünk (Spanyolország, Chile, Honduras, Svájc), hiszen a nagyszámú spanyolajkú lakosság miatt a sajátunkon kívül ez a négyes a legérdekesebb számunkra, és ettől a kvartettől várjuk a leglátványosabb meccseket, már az első fordulóban is.
Az is kiderült, hogy az Államokban 17 millióan nézték az USA-Anglia meccset, ami több, mint ahányan az NBA-döntő első négy meccséből bármelyiket megtekintették.
Az eddig látott fellépők közül vitán felül az elitbe tartozunk, valószínűleg jól jött a tavalyi dél-afrikai kaland, hiszen így sokkal könnyebben alkalmazkodhattunk a környezethez. A velünk szemben tanúsított attitűd pedig nem sokat változott tavaly óta, ami jól is jön. No, nem mintha játékosainknak problémát jelentene elviselni az esélyesség terhét, de az európai ellenfelekben benne lesz, hogy ezek a "tengerentúli senkiháziak nem tudnak semmit erről a játékról", és ugyanúgy fognak pofára esni, mint tavaly a spanyolok.
