And the Story Ends...

2010.06.27. 11:39 Bedinger

Vége a sztorinak, fantasztikus két hét volt, büszkék lehetünk a csapatunkra. Most eljött a bulizás és a pihenés ideje, utána pedig ki kell elemezni a szereplésünket, hogy négy év múlva még felkészültebben térhessünk vissza Brazíliában. Néhány játékos akkor már nem lesz a keretben, de sokan még igen, és a padon remélhetőleg akkor is Bob Bradley ül majd. Néhány dolgot azért megjegyeznénk a tegnapi meccsel kapcsolatban.

A legfontosabb tapasztalat az volt, hogy egy ilyen torna egyszerűen túl rövid ahhoz, hogy valaki második lehetőséget kapjon. Ricardo Clark a felkészülési mérkőzéseken és Anglia ellen is gyengén teljesített, nyilvánvaló volt, hogy Maurice Edu a jó megoldás a védekező középpályás szerepkörében. Bradley mester azonban úgy vélte, most még ad egy esélyt Clarknak, aki nem tudott élni vele: rögtön az elején a hibájából megszerezte a vezetést Ghána, majd pár perccel később sárga lapot érően szabálytalankodott, ezzel ellehetetlenítve további romboló játékát, indolens játékával pedig instabillá tette a csapatot. A coach csak az első félidő utolsó szakaszára húzta meg a cserét, de meggyőződésem, hogy csak azért várt eddig, nehogy teljesen megalázza játékosát. Így Ghána gyakorlatilag egy félidőnyi előnyhöz jutott, és csak az ő csatáraiknak illetve, a jenki védelemnek köszönhető, hogy nem lett nagyobb a különbség.

Félidőben aztán a kényszermegoldás Findley is lejött, aki nem mozgott rosszul az első két csoportmeccsen sem, de Charlie Davies helyén súlytalannak bizonyult. Ezúttal Dempsey lépett előre Benny Feilhaber beállításával, és ez is jó döntésnek bizonyult, Feilhaber veszélyesen játszott, Dempsey pedig kiharcolt egy büntetőt, amit Donovan nagyon higgadtan értékesített. Ezt követően jött el az az időszak, amelyben a folyamatos USA-nyomásra nem érkezett válasz az ellenfél részéről, nem vezettek kontrákat, csak a védekezésre koncentráltak. Ebben a szakaszban kellett volna egy kicsivel több energiát mozgósítani, nagyobb kockázattal előremenni, és esetleg Gomezt is beküldeni, mert ekkor jó eséllyel el lehetett volna dönteni a párharcot. Bradley azonban óvatos volt, és szem előtt tartotta a hosszabbítást, harmadik cseréjét pedig ekkorra tartogatta. Ha a korábban megszokott meg nem alkuvó mentalitás dominál, vagyis még keményebben, még agresszívebben támadja az ellenfelet, csatárt cserél, nem lett volna szükség a hosszabbításra, azonban itt már nagyon nagy volt a tét,volt mit veszíteni, így természetesen nem tehető felelőssé ezért a hozzáállásért.

A hosszabbításban aztán nem bírt csapatunk az őserővel, de szerencséje sem volt. ghána megérdemelten jutott tovább, hiszen két védelmi megingásunkból két akciógólt tudtak szerezni, míg nekünk csak egy tizenegyesgólra futotta. Annyit azért mindenképpen meg kell jegyeznünk, hogy annak ellenére, hogy nem a megfelelő kezdőt jelölte a szövetségi kapitány a meccsre, szerencséje volt és sikerült úgy alakítania a csapatszerkezetet, hogy a második félidőben kézbe vehesse csapata a meccset, és egy kis szerencsével el is dönthette volna azt. Így semmiképpen sem tennénk felelőssé a mestert a búcsúért. Tanulságképpen viszont levonhatjuk azt, hogy nem feltétlenül kell a Team USA játékát ennyire az ellenfélhez igazítani. Sokáig az ellenfél játékának kinyírása, és a saját elképzelésünk megvalósítása jelentette a csapat taktikáját, mostanra azonban elért egy olyan szintet a csapat, hogy azok ellen az ellenfelek ellen, amelyek nem tartoznak közvetlenül a világelitbe, nyugodtan lehet a saját játékunkat játszani, a saját elképzeléseinket megvalósítani, rájuk erőszakolhatjuk a saját akaratunkat, mert a csapat ereje képessé teszi erre - ez a ebből a meccsből is lejött.

Egy képezeletbeli következő Egyesült Államok - Ghána összecsapáson tehát Bradley, Edu, Feilhaber - Dempsey, Donovan - Altidore fedezet+támadósorral rohamoznék, legalábbis táblára rajzolva ez tükrözné azt az elképzelést, mely szerint az előző meccseken bevált koncepciót nem feltétlenül kell jegelni. Ha működik egy csapat, akkor egy VB-t nyugodtan végig lehet játszani vele, csak kényszerhelyzetben kell változtatni, rotációra azonban nincs szükség.

Négy év múlva még erősebben jövünk vissza. Köszönjük srácok, élmény volt nézni Titeket!

15 komment

Címkék: ghána nyolcaddöntők

A bejegyzés trackback címe:

https://teamusa.blog.hu/api/trackback/id/tr442113162

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nagyhoho 2010.06.27. 12:43:24

Fúú mekkora meccs volt, még több ilyet akarok!
Jó hír, hogy Kassait mindenki agyondícsérte nemzetközi szinten és sokan látnak lehetőséget egy "további" meccsre.
referees.worldcupblog.org/news/saturdays-referees-reviewed-2.html

Szorítsatok nekik, szükség van egy nagyhatalom támogatására, gyerünk srácok!

hitomi 2010.06.27. 13:11:09

szép volt, fiúk. örülök, hogy láthattam őket játszani, remélem, hogy odahaza most szereztek jópár új rajongót a sportágnak.
és hát sajnálom, hogy nem jutottak tovább :( pedig megérdemelték volna.

DC42 · http://barcelonaban.blog.hu/ 2010.06.27. 13:31:37

Szerintem a mi csapatunk mellett Amerika és Új-Zéland volt, akik szégyen nélkül, felemelt fejjel búcsúztak a vébéről. Szép volt fiúk.

koreatigrisei.blog.hu/2010/06/27/gyertek_haza_fiuk

Hajrá, Fő- és Albánia! 2010.06.27. 15:08:34

Az USA meglepően jó volt.
Valószínűleg lesznek náluk rosszabbak a 8 között.

TheElf · https://www.kalandmester.com/ 2010.06.27. 17:49:10

@Hajrá, Fő- és Albánia!: Lettek is...

Az USA tudott emelt fővel távozni... És végig szimpatikus tudott maradni sok semleges nézőt maga mellé állítani.

Anglia meg...

Yooha · http://indafoto.hu/yooha/lego_architecture 2010.06.27. 18:30:51

Gratula a játékhoz, az eddigi legjobb meccs volt!

deputy sheriff 2010.06.27. 19:24:18

Élmény volt őket nézni, sajnos ennyi volt a csapatban, de legalább odatették magukat és küzdöttek az utolsó percig. Nagyon szimpatikus volt, találkozunk Brazíliában!

Seduxen (már NEM dr.) 2010.06.28. 10:55:31

Borzasztóan pipa voltam szombat este, én nagyon szurkoltam az egész VB-n az amiknak. Szimpatikus csapat, követendő hozzáállás. Sajna most csak ennyire futotta :(

azért én személy szerint meglepődtem, hogy Kassait mennyire dicsérték a meccs után. Szerintem egyáltalán nem vezette jól, Ghánának lejtett a pálya. Bőven lehetett volna piros-lapo(ka)t adni az afrikaiaknak, és akkor lehet, hogy másképp' alakul...

Ja, Faragóricsi meg... Knézy - Isten nyugosztalja - hozzá képest elfogulatlan riporter volt...

Bedinger · http://teamusa.blog.hu 2010.06.28. 14:03:22

@Seduxen: Aha, "Mussi! Add be! Ott van! BAGGIO!GÓÓÓÓÓLL!!!"

Ricsiről tudjuk, hogy szereti az afrikaiakat, ennek ellenére sehol nem volt Egri Viktóriához képest elfogultságban.

Dok 2010.06.29. 13:21:10

Nekem nagyon kellemes meglepetés volt az amik játéka.
A Ghána elleni meccset meg reggelig elnézegettem volna. Remek kis derbi volt. Ami nagyon szemet szúrt az ún. sztárcsapatokkal, esélyesekkel összevetve:

1. Fabio Capello. Marcello Lippi. Raymond Domenech.
3-4 meccsen keresztül nem voltak képesek észrevenni, hogy hol a hiba. Nem voltak képesek fejben rendbe tenni a játékosokat. Nem voltak képesek megújulni, váratlant húzni.
A sokkal kevesebbre taksált Bradleynek fél óra kellett, hogy észrevegye, hogy az a szerkezet, azokkal a játékosokkal, akiket felküldött, nem megfelelő Ghána ellen, és változtasson.

2. A hozzáállás. Mind a két gárda végig küzdött, hajtott, kemény, de nem alattomos meccsen.
A második ghánai gólnál Bocanegra akkorát taszajtott Gyanon, hogy ha ott Cecília Ronaldó van, akkor előveszi a kislapátját, megássa a saját sírját, és még ma is pityereg. Ezzel szemben Gyan talpon maradt, és befejezte.

Nekem sokáig megmard ez a meccs, a biztos.
Szép volt fiúk.

Player 1 2010.07.01. 19:45:17

Szimpatikus csapat volt!Nem rinyáltak a bírói hibák ellen mint az angolok, pedig a szlovének ellen nyertek volna.

Chiro2 2010.07.03. 14:55:48

Az USA ennek a VB-nek a nagy nyertese. A focihoz való hozzáállásukkal szerintem kilóra megvették a nyitott szemű, tárgyilagos futballrajongókat. Én úgy 1990. óta nagy rajongójuk vagyok, és soha nem kellett csalódnom bennük, mindig megtaláltam bennük azt, amiért megszerettem őket. Sokan nem értik, mit találtam a "mocskos jenkikben", mert hát a gonosz imperialista USA-t illik utálni, bármit csinál is.

Mit szeretek az USA fociban:

- aki az USA-ban focira adja a fejét, az valamilyen szinten egy belső ellenzékiséget jelent. Nem a nagy nemzeti sportok (football, baseball, basketball stb.) felé fordul, visszautasítja az USA áltagemberek izolacionista szemléletét. Nem lepődnék meg, ha bebizonyosodna, hogy a foci az USA értelmiség sportja, mert az effajta szellemi szuverenitás mindenképpen az értelmiségre jellemző. És hoppá, mintha az USA szurkerek és játékosok kiműveltebb arcok lennének mint az átlag. Ebben persze benne van az is, hogy az USA egyetemein (gondolom) ha amerikai futballban vagy kosárlabdában hemzsegnek a félanalfabéta sporttehetségek, ezt a blamát nem nagyon vállaják fel az egyetemek egy jól dribliző bunkóért. Igen, mintha az USA focisták egyetemi diplomája mögött több átszenvedett vizsgaidőszak lenne, mint Shaq-é mögött.

- Viszont az USA válogatottja sok nagyon jó dolgot hozott az amerikai szemléletből. Nincs halálunalmas cicázgatás, időhúzás, fociölés (ha valaki nem érti, nézze meg a VB-n végképp ellenszenvessé váló Hollandia produkcióját), színészkedés. Nem mondom, hogy nem tudnak durvák lenni, mint a pokróc, de az soha nem alattomosságból, hanem a kőkemény amerikai sportszemléletből fakad (nem kérünk, nem adunk kegyelmet). A "celeb" szemlélet olyan távol áll tőlük, mint Makó Jeruzsálemtől. Példának okáért: az edző nem a játékosoktól szigorúan elkülönülő Armani öltönyös varázsló (mint manapság gyakorlatilag mindenütt), hanem ugyanolyan edző egyenmackóban, mint bármelyik más sportágban. És mégvalami: szerintem az átlagfizetés és a focisták fizetése között az USA-ban van a legkisebb különbség a világon. A túlfizetett bunkó primadonnák helyett sportembereket látok az USA válogatottban.

TheElf · https://www.kalandmester.com/ 2010.07.07. 17:58:03

@Chiro2: Engedelmeddel hozzátennék egy apróságot.

Nem tudom, mennyire vehető észre a különbség aközött aki focizik mert csak ehhez ért, ebből kell megélnie, de elege van az egészből, a hűségét eladja bárhova, stb. mert ez egy üzlet, és kemény pénzek múlnak minden sportszerűtlenségen...

És azok között, akik azért kezdenek el egy sportot mert szeretik, mert az akarják csinálni, mert küzdeni, hajtani akarnak a győzelemért.

Az USAban a foci kisebb pénz, ezért az utóbbi szemlélet a jellemző. A női foci kisebb pénz, sokszor ott is ez a szemlélet a jellemző. A korosztályos meccsek jelentős része szintén nem a pénzről szól, ott is ez a jellemző.

Az Amerikai labdarúgó dolgozik... Az legtöbb más ország beli pedig olyan fizikai munkát végez amit a kevésbé motivált pillanataiban legszívesebben elbliccelne, de máskor is az eredményért, az abból hőzható haszonért dolgotik általában.

És szerintem ezért érdemes odafigyelni akár a lányok meccseire is.

Chiro2 2010.07.09. 11:09:24

@TheElf: Nem hiszem, hogy az USA képes lesz valaha is nagyságrenddel magasabb színvonalra. Viszont ha igen, azért pont azt kellene feláldoznia, amiért szeretjük, az általad is hivatkozott jó értelemben vett amatőrizmusát és a sportszerűségét.

Az USA válogatott a mai focivilágban egy unikum.

Még valami: az USA-ban nyilvánvalóan szabad elhatározásából lesz valaki labdarúgó, azaz legkorábban 10 évesen. Ezáltal bizonyos dolgokban behozhatatlan hátrányba került a tenyésztett élsportolókkal szemben, viszont a játékhoz való viszonyát, játékintelligenciája is jelentősen befolyásolja ez a különbség.