Vége a sztorinak, fantasztikus két hét volt, büszkék lehetünk a csapatunkra. Most eljött a bulizás és a pihenés ideje, utána pedig ki kell elemezni a szereplésünket, hogy négy év múlva még felkészültebben térhessünk vissza Brazíliában. Néhány játékos akkor már nem lesz a keretben, de sokan még igen, és a padon remélhetőleg akkor is Bob Bradley ül majd. Néhány dolgot azért megjegyeznénk a tegnapi meccsel kapcsolatban.

A legfontosabb tapasztalat az volt, hogy egy ilyen torna egyszerűen túl rövid ahhoz, hogy valaki második lehetőséget kapjon. Ricardo Clark a felkészülési mérkőzéseken és Anglia ellen is gyengén teljesített, nyilvánvaló volt, hogy Maurice Edu a jó megoldás a védekező középpályás szerepkörében. Bradley mester azonban úgy vélte, most még ad egy esélyt Clarknak, aki nem tudott élni vele: rögtön az elején a hibájából megszerezte a vezetést Ghána, majd pár perccel később sárga lapot érően szabálytalankodott, ezzel ellehetetlenítve további romboló játékát, indolens játékával pedig instabillá tette a csapatot. A coach csak az első félidő utolsó szakaszára húzta meg a cserét, de meggyőződésem, hogy csak azért várt eddig, nehogy teljesen megalázza játékosát. Így Ghána gyakorlatilag egy félidőnyi előnyhöz jutott, és csak az ő csatáraiknak illetve, a jenki védelemnek köszönhető, hogy nem lett nagyobb a különbség.

Félidőben aztán a kényszermegoldás Findley is lejött, aki nem mozgott rosszul az első két csoportmeccsen sem, de Charlie Davies helyén súlytalannak bizonyult. Ezúttal Dempsey lépett előre Benny Feilhaber beállításával, és ez is jó döntésnek bizonyult, Feilhaber veszélyesen játszott, Dempsey pedig kiharcolt egy büntetőt, amit Donovan nagyon higgadtan értékesített. Ezt követően jött el az az időszak, amelyben a folyamatos USA-nyomásra nem érkezett válasz az ellenfél részéről, nem vezettek kontrákat, csak a védekezésre koncentráltak. Ebben a szakaszban kellett volna egy kicsivel több energiát mozgósítani, nagyobb kockázattal előremenni, és esetleg Gomezt is beküldeni, mert ekkor jó eséllyel el lehetett volna dönteni a párharcot. Bradley azonban óvatos volt, és szem előtt tartotta a hosszabbítást, harmadik cseréjét pedig ekkorra tartogatta. Ha a korábban megszokott meg nem alkuvó mentalitás dominál, vagyis még keményebben, még agresszívebben támadja az ellenfelet, csatárt cserél, nem lett volna szükség a hosszabbításra, azonban itt már nagyon nagy volt a tét,volt mit veszíteni, így természetesen nem tehető felelőssé ezért a hozzáállásért.

A hosszabbításban aztán nem bírt csapatunk az őserővel, de szerencséje sem volt. ghána megérdemelten jutott tovább, hiszen két védelmi megingásunkból két akciógólt tudtak szerezni, míg nekünk csak egy tizenegyesgólra futotta. Annyit azért mindenképpen meg kell jegyeznünk, hogy annak ellenére, hogy nem a megfelelő kezdőt jelölte a szövetségi kapitány a meccsre, szerencséje volt és sikerült úgy alakítania a csapatszerkezetet, hogy a második félidőben kézbe vehesse csapata a meccset, és egy kis szerencsével el is dönthette volna azt. Így semmiképpen sem tennénk felelőssé a mestert a búcsúért. Tanulságképpen viszont levonhatjuk azt, hogy nem feltétlenül kell a Team USA játékát ennyire az ellenfélhez igazítani. Sokáig az ellenfél játékának kinyírása, és a saját elképzelésünk megvalósítása jelentette a csapat taktikáját, mostanra azonban elért egy olyan szintet a csapat, hogy azok ellen az ellenfelek ellen, amelyek nem tartoznak közvetlenül a világelitbe, nyugodtan lehet a saját játékunkat játszani, a saját elképzeléseinket megvalósítani, rájuk erőszakolhatjuk a saját akaratunkat, mert a csapat ereje képessé teszi erre - ez a ebből a meccsből is lejött.

Egy képezeletbeli következő Egyesült Államok - Ghána összecsapáson tehát Bradley, Edu, Feilhaber - Dempsey, Donovan - Altidore fedezet+támadósorral rohamoznék, legalábbis táblára rajzolva ez tükrözné azt az elképzelést, mely szerint az előző meccseken bevált koncepciót nem feltétlenül kell jegelni. Ha működik egy csapat, akkor egy VB-t nyugodtan végig lehet játszani vele, csak kényszerhelyzetben kell változtatni, rotációra azonban nincs szükség.

Négy év múlva még erősebben jövünk vissza. Köszönjük srácok, élmény volt nézni Titeket!