Most tegyük félre a hülye akcentusukat, az egyéb sztereotípiákat és a trágyalét, amivel ebben a pillanatban is elárasztják a Deltát, hiszen az a szigetcsoport, valójában nem más, mint egy vízből kiálló óriási támadási felület, amelyet az épeszű lakók már rég elhagytak. Koncentráljunk most csak a csapatukra, ezekre a hagyományosan túlhájpolt balfékekre, akik eredményeiket tekintve a modern korban most először sorolhatóak tényleg a világelitbe, de ez tényleg nagyon friss dolog, hiszen a két éve rendezett EB-re sem voltak képesek kvalifikálni magukat..
Ez a csapat nem más, mint egy celebválogatott. Aki nem szerepel a bulvárhírekben kocsmai verekedéssel, szexvideóval, homo- vagy biszexualitásával, nőügyeivel, vagy orbitális taplóságával, az nem is játszhat. Ezzel szemben a mieink professzionális sportolók, akik nem az éjszakai életben, hanem az edzőteremben igyekeznek kitűnni társaik közül.
A celebritási kényszer alól kivételt képez a kapusposzt, mert oda a szokásosnál is gyérebb a kínálat. Örülnek ha három olyan hálóőrt össze tudnak szedni, amelyik megérti, hogy kézzel is beleérhet a labdába. Ezek a szerencsétlenek gyilkolni tudnának bármely kapusunkért, még a járókerettel vetődő Friedelért is. Számíthatunk az óriási potyákra, ezen a poszton már meg is vertük őket.
A védelmekre tekintve láthatjuk, hogy a szélsőhátvédeik előszeretettel rohangálnak előre, így az ő helyükön gyakorlatilag azt csinálhatnak majd szélsőink, amit csak akarnak. Középen kidőlt Rio, helyére van King, mellette úgy fognak elmenni támadóink, hogy mi is el fogunk pirulni Ledley szégyenében. Terry tök homály volt egész évben, ha a középpálya nem segít a hátvédsoron, támadóink három kontrával megeszik őket reggelire. A mi hátsó négyesünk (Cherundolo, Onyewu, DeMerit, Bocanegra) sokkal fegyelmezettebb, és noha egyéni képességeiket tekintve elmaradnak angol kollégáiktól, könyörtelenül, többnyire a szabályok adta kereteken belül fognak odacsapni, ahova kell. Világos tehát, hogy a védelmünk is jobb.
A fedezetsortól erősödik Capello alakulata, ám pont ezért fognak ellenünk orra bukni. A Lampard-Gerrard kérdést sokáig úgy tűnt, meg tudja oldani Capello, ám igazán éles helyzetben ezt még nem láttuk működni, és nem is fog működni. Stevie_G talán egész szezonja alatt élete lehetőségére, a világbajnokságra készült, viszont pont ezért jól be is rozsdásodott, kétlem, hogy balról át tud hatolni a Dempsey-Bradley-Cherundolo-Onyewu dobozon. Carrick, mint védekező középpályás, légüres térben fog mozogni, egyszerűen nem lesz, akit felvegyen - csak növelni fogja a labda mögött, egyik lábukról a másikra álló vöröskabátosok számát. Lampard már inkább jelent veszélyt számunkra, vélhetően Clark és Bradley fog vele a legtöbbet találkozni, és mivel Rooney is a környéken kavargat, kinéz ebből egy kiállítás is, ha nem helyezkedik elég mélyen a két erőcsávónk, ám ez nyilván nem fog megölni bennünket, csupán erősebbé tesz.
Jobboldalt Aaron Lennon sebessége jelenthet kihívást, de csak akkor, ha nem zár oda Bocanegra mellé Donovan, vagy Clark (esetleg Edu, bár az ő védelemben nyújtott teljesítménye miatt nem valószínű, hogy kifejezetten védekező feladattal lehetőséget kap ezen a meccsen, de besegíthet, ha Clark helyén játszik). Elől a Wazza jelentette veszélyre már utaltam. Nos, amennyiben a két védekező középpályás betömörül Goochék elé, négyen felfalhatják Rooney és Crouch minden próbálkozását. Leginkább a szélen lehet keresnivalójuk ellenfelünk támadóniak, ám ők a szélről próbálnak meg majd befelé törtni - hatástalanul.
Minden arra mutat, hogy két kontrát bevernek a fiúk, ami után Rooney, vagy Heskey csak szépíteni tud majd, így 2-1-es amerikai sikerrel zárul a találkozó.
Nyilván mindneki látta már azt a videót, amely azt hívatott demonstrálni, hogy az amerikaiak mennyire fájdalmasan sügérek. Készült ilyen a britekről is, csak hogy tisztán lásson az is, aki sötétségük miatt szurkolna az amcsik ellen: